Már az ókorban is foglalkoztak kertépítéssel. Innen maradtak ránk a kertszobrászat legrégebbi példái. Ilyen örök érvényűek az Óindiai, és Egyiptomi templomkertek, főúri kertek szökőkutai, valamint ezek környezetében fellelhető kő virágtartó edények és kőpadok. Külön figyelmet érdemel a kertépítés ókori remekműve: Szemiramisz Függőkertje. Gyakran használtak szobrászati elemeket a kertek díszítésére az ókori görög-római kertépítés során. Ez hagyományként tovább terjedt a mediterrán területeken. A főnemesek, majd később a módosabb polgárság is alkalmazta kertépítéskor.
Napjainkban a kertépítés kertszobrászati elemei egyre elterjedtebbek, egyre több kertépítés során alkalmazzák. A fagytűrő kövek is jól megmunkálhatók már a mai eszközökkel, s ezen az éghajlaton is bevethetők. Ezért az elképzelések szerint a télen hóval fedett területek kertépítési megoldásaként egyre nagyobb teret fognak hódítani.
A kertépítés, a kertszobrászat egyik leghétköznapibb eleme a járdaszegélykő, a járdák, utak térburkoló kövei. Másik megjelenő elem a parkokban látható műkő virágtartó, de ide sorolhatjuk a sírkerti vázákat és a kastélyvázákat is. A szökőkutak pedig külön figyelmet igényelnek. Kertépítés során a nagyobb virágágyások és szökőkutak oldalait szegélykövezik, célirányosan az erre a célra gyártott oldalkövekkel.
